A hrusevói és a munkácsi kolostori központok. A Magyar Királyság északi részén élő ruszinok és az oláhok hitélete a reformáció kezdetéig

Abstract

Az általunk bemutatott ismeretek egy kevésbé tanulmányozott kutatási témát dolgoznak fel, melynek tárgya a keleti szlávok, ruszinok és oláhok hitélete Szent Cirill és Metód (IX. század vége) misszionárius tevékenységétől a XVI. század közepéig. E történelmi időszak meghatározó jelensége volt, hogy a Felső-Tisza régiója a Nagymorva Birodalomhoz, a Bolgár Birodalomhoz és a Kijevi Ruszhoz tartozott. A fokozatos bevonása a hatalmas középkori Magyar Királyság fennhatósága alá gyengén dokumentált. E térség hitvilágának alakulását és fejlődését az eddigi tudományos történelmi kutatások Szent Cirill (Konstantin) és Metód apostolok misszionárius tevékenységéhez kötik, mely Nagy Moráviában és Pannóniában történt a IX. század második felében, bár erre utaló közvetlen írott és régészeti források nincsenek. A „szakadároknak” a ruszinoknak, oláhoknak, abban az időben két kolostora volt, a hrusevói és a munkácsi, mely fő vallási központnak számított. Megjelenésük, ókori történelmük és kanonikus joghatóságuk rejtély, ugyanúgy, mint ezen kolostorok kapcsolata a halicsi nagyvárossal, valamint a Přzemysl püspökséggel. Nem kevésbé ellentmondásosak maradtak azok a kérdések, melyek a munkácsi Csernek hegyen található kolostorral kapcsolatosak. Gondolunk itt a „Lukács prezsbiterhez” és a „ruszin plébániához” fűződő felvetésekre, valamint a kijevi, nagyvárosi, uniátus Izidor álláspontjára, magyarországi „szakadárok” „visszatérése” a katolikus egyházhoz, s a Firenzei székesegyház ezzel kapcsolatos 1439-i álláspontjára. Ezekre, s sok más kérdésre ad választ a jelen kutatás, mely feltárja a hrusevói kolostor és a munkácsi püspökség kapcsolatát, alárendeltségi viszonyát, a XV. század végétől a XVI. század közepéig